Mindig is fenntartásaim voltak az élő beszéddel kapcsolatban. A gondolatokat recsegve ropogva formába paszírozó beszéd sosem elégített ki. Sokkal inkább az érintés, egy mély tekintet, a mozdulatok nyelveken átívelő jelentése. Éveken át próbáltam irodalommal és versekkel kipárnázni a szavak suta és dúrva élét. S bár lehet, hogy szókíncsem fogalmazásom választékosabb lett, sorok között olvastam, s én magam is képessé váltam így kifejezni magam, ettől még ugyanúgy nehézkes volt, hogy megértsenek és megértsek másokat.

Viszont létezik egy ilyen nyelv.

S ez a tánc

A szavak nélküli tökéletes kommunikáció. Érintés, vágy, mozdulat.
Egy pillanat alatt megérzed kivel van dolgod. Ki magabiztos, ki szégyellős. Ki heves, ki visszafogott. A mozdulatok nem hazudnak, a férfi vezet s a nő követi. S ebben a kemény-lágy balanszban ebben az ősi egyensúlyban mindenki a helyre kerül. A fiatalos vadság, a betöretlen makacs ellenállás, vagy a tapasztalat bölcs lágysága ahogy a kor ellensúlyozza az erőt.

Most már bárkivel beszélgetek: ritmusra
s biztos vagyok hogy megért majd.

Gergő