Megnéztem a Karib Tenger Kalózai 3-at, és azt hiszem rájöttem végre nagyjából az utam lényegére. Szó szerint kiábrándulóban vagyok ebből a nyugati világból. Az élet értelme azt hiszem nem a gyüjtögetés, nem a gyarapodás, nem a tárgyi felhalmozás, hanem…a kalózélet. És én úgy érzem a kalózéletet fogom választani. Miről is van itt szó?

Az egész nyugati civilizáció úgy szar ahogy van: torz. Eldeformálódott, de nagyon. Miről is beszélek. Előszőr is bekerülsz általános iskolába, ott hajtanak, hogy tanulj jól, felelj meg a kurva elvárásoknak, hozz haza sok ötöst, mert csak így lesz belőled valami. Aztán bekerülsz gimibe, ahol ugyanez folytatódik, csak hozzájön még a fogyasztói kultúra: vedelj, zabálj, cigizz, szívj, hajts te is kocsikra meg motorokra, meg számítógépre, meg jó ruhákra, meg trendi szolgáltatásokra…stb. mindez keverve egy kis szülőkkel vívott háborúval. Na ha ez megvolt, parázhatsz az érettségi és a felvételi miatt, mert ugye ha nem sikerül, akkor fiam baszhatod az életedet. Aztán sikerül az egyetem, értelmiségi leszek, egy év múlva már diplomás, beleléphetek abba a szarba, amit ma boldogságnak hisznek a szegény kapitalista főmuftik. Vagyis jó állást kapok, ami viszont társadalmilag szinte bizonyosan haszontalan munkát végez. A fizetésem folyamatosan csökken a multik miatt, eleve soha sem biztos a megélhetésem, közben lakást vagy házat kéne építeni vagy venni, de azt csak hitelre lehet, a munkahely örökösen változik, nekem is mobilnak kell lennem, eszerint lehet, hogy a hely, ahol lakom, túl messzire fog esni a munkahelyemtől. Akkor BKV vagy bicikli, vagy ráfanyalodom az autóra, vagy beköltözöm a városba. Ott meg szívom a szmogot, a gázt, a piszkot, süketít a zajt. Közben építem a karrierem, egyre több pénzem lesz, amit szabadon elkölthetek, a családommal nem sokat találkozom, a barátaimra nincs időm, én meg valamiben megbetegszem. Behálóz a technika, az ágyamba is laptopot viszek, mobil mindenhová, kreditkártya…stb. Ez a mai magyar modell.

 hja,

A kalózéletben az a vonzó, hogy rugalmasak a szabályok, és önmagad lehetsz, az élet értelme pedig az lehet ami: az hogy éled. Kész, ennyi. Nincs ideológia. Nincs karrier. Nincs pénz. Nincs megfelelés, balga növekedési kényszer, gyarapodás. Fel kell fogni ép ésszel azt, hogy a növekedés áldozatot követel, és pont az áldozatiságunk miatt nem tudjuk kiélvezni a fáradalmaink gyümölcsét. Vagyis építjük a karrierünket, de minek? Szart sem ér az egész.

Mondanék itt pár alternatívát. Sok ember ül és tévézik. Helyette táncolhatna is. Tangó, néptánc, latin, keringő, salsa, bármi. Olyan dolgot csinálhatna, amivel teremteni tudna, meg tudná teremteni saját magát! Képet adhatna magáról, a táncban megalkothatná önmagát. A táncban az ember önmaga legmélyére találhat. Ezzel szemben a tv passzív befogadóvá degradál le minket. Mi csak nézünk, de nem csinálunk semmit. Nem teremtünk. Nem alkotunk. Csak véleményezzük a készen kapott terméket. Fogyasztunk.

Vagy vegyük a sportot, mondjuk a lovaglást. Egy élő állattal együtt mozogni, megtanulni a nyelvezetét, a bánásmódját, az érzés, amikor lovagolunk, szintén lehetőséget ad teremtő erőnknek, hogy megnyilvánuljon. Újra egy lehetőség, hogy kinyilvánítsuk, kik vagyunk. Ezzel szemben autóval kirándulni menni, lovasszekéren üldögélni, focimeccset nézni megintcsak távol áll a teremtő énünktől. A modern, agyonszervezett és agyonszabályozott világunk ugyan nagyobb kényelmet és nagyobb biztonságot adott, ám ezzel egyúttal pont az élet ízét vette el: a kalóz let vonzalmát jelentő szenvedélyt, a szerencsét, a kalandot, a véletlenszerűséget, a spontaneitást, a természetességet, a teremtés lehetőségét. Ebben a rendszerben mi nem emberek vagyunk, hanem beszámozott dolgozók, akik parancsra elvégeznek adott folyamatokat. Kitörési lehetőség kevés van. Egy lány barátom kiköltözött a hegyre egy jurtába. De neki is van mobiltelefonja. De legalább kalózéletet él. És így is van jól. 2 éve még hittem az autókban, meg a motorban, ma már ezekben sem hiszek. Nem hiszek a háztartási gépekben sem, mert azokat is azért találták ki, hogy megrövidítsék a magammal való foglalkozást. Hogy minél több időt töltsek a munkámmal. Hogy minél többet termeljek. Persze, tök jó, hogy van mikró. De még jobb lenne, ha lenne időm rendes kaját csinálni, vagy rendesen megmelegíteni.

Meg tök jó az autó, igen. De mi lenne, ha minden, ami kell, kaja, munka, ovi, étterem, szakbolt a közelben lenne, és biciklivel is elérhető lenne? Ha nem születnének alvóvárosok az ingázóknak, akik fél életüket az autókban töltik. Ha konkrétan nem lenne szükség autóra. Mert tudniillik azért vesz mindenki olyat, mert olcsó és praktikus. Igen, praktikus, ha az autópálya mellett lévő osanba megyek bevásárolni este 10kor, ami 5 km-re van a lakásomtól. Ja, és persze annyi mindent vásárolok, hogy az csak a kocsiba fér el. De ha több időm lenne vásárolni. Ha mondjuk helyi termelőtől vennék a helyi piacokon? Ha mondjuk olyan termékeket lehetne venni, amik nem romlanak el fél év múlva, nem kéne folyton újat venni. Meg nem lenne a piac 5 km-re- 

A technokrata, agyonszabályozott, agyonszervezett nyugati társadalmunk a végét járja. Tényleg. Betegségek, depi, öngyi, környezetszennyezés, olvadó jégsapkák, katasztrófák, de persze, mindenki nyomja a karrierjét.

 MINEK?

Mire jó a karrier, ha nem tudom kiélvezni? Mert az, hog veszek belőle egy autót, épp hogy nem okoz élvezetet, hanem még jobban béklyóba köt. Költségek, tárolás, egészségkárosodás, lustít, veszélyes…stb. Az csak mese, amit a reklám mond. Az autó béklyó, az autó maga a rabszolgasor. Mint a laptop. Ugyanaz. Szarás közben is dolgozhatsz. Találják fel a bárhol elérhető vagyok laptopot, telefonon keresztül, igen. Baromi jó, praktikus, csúcsszupi. Csak éppen bilincsbe rakod a kezedet. A munka, az elvetemült munkahely mindenhol és mindenkor rá tud kényszeríteni a munkára. És te elvégzed, mert félsz, hogy elveszíted a munkádat. Kapod érte a sok lóvét. Veszel nyaralót, még egy kocsit, motort, két laptopot, elmész a Maldív szigetekre, de mindez csak egy egy szelet szabadságot ad, az igazi életedet a szürke irodában fogod eltölteni, esténként meg a tv előtt. Mire jó ez? Pont a lényeg veszik el.

Az életed gyümölcse nem az autó, nem a laptop, és nem a fizuemelés, és nem az egy hét nyaralás. Az életed gyümölcse a hétköznapod. A mindennapok. És ha az nincs rendben, ha abban nem leled örömödet, akkor nincs semmi értelme folytatni. Lépj ki. Élj őszíntén. Csináld másképp! Harcolj az álmaidért!

Ne vegyél tévét. Ne vegyél autót. Menj mindenhová biciklivel. Dolgozz kevesebbet és élj többet. Egy nap 8 óra…hova termelünk te jó isten?! Én nem akarok ennyit dolgozni csak azért, hogy osönben 230 féle kolbász közül tudjak választani. Nekem mondjuk eleve hazai kell. Ezért dolgozzak? Magam ellen? Más, hatalmas, velejükig eltorzult iparmágnásoknak, akik 10 éves thaiföldi kislányokkal kefélnek? Ugyan…

Túlcivilizálódtunk. Túlpörögtünk. Nagyon be akartuk biztosítani magunkat. Sok kaja, pia, gyárak, iparosított élet. De minek? Van elég. És egyébként is: mitől félünk? A jövőtől? A haláltól? A létbizonytalanságtól? Őszíntén, mitől félünk?

Persze egy isten nélküli világban mindenki fél valamitől. Betegség, halál, pénztelenség, sikertelenség…egy egyetemes viszonyítási alap nélkül ösztönlényként egyfolytában parázhatunk a kiszámíthatatlan élettől.

Csakhogy éppen a kiszámíthatatlan élet a lényeg! Az, amit mi kihozunk belőle! Ezt adtuk fel a biztonságért cserébe. A szabdságunkat, emberi mivoltunkat, a méltóságunkat. És, biztonságban vagyunk? Az olvadó sarkköri jég és a nyári aszályok láttán aligha.

Hejj, bezzeg a kalózélet! Kalózéletre szólítlak fel benneteket! Harcoljatok! Lássátok át a rendszert, vegyétek észre a  működését, és kezdétek ki a gyenge pontjait. Alakítsátok át az értékrendeteket, változzatok, és akkor változtatjátok a világot is magatok körül. Bontsatok vitorlát, és hajózzatok ismeretlen vizekre! Legyetek bátrak nemet mondani!

Válasszátok a kalózéletet! Abban több a fűszer, több a kihívás, és ahogy nézem a jelenlegi helyzetet, előbb vagy utóbb úgyis mindenkinek változtatnia kell az életén. Miért ne kezdenénk el már most?

Egy kicsit mindenki Jack Sparrow. Egy kicsit mindenki kalóz. És ki ne szeretné azt a szabadságot? Ki ne szeretne egy saját hajót, amivel arra vitorlázik, amerre csak akar? Azt mondják, az efféle emberek kihalóban vannak, mert a világ zsugorodik, és a globalizmus keze mindenhová elér - kevesebb az a hely, ahová még el lehet menekülni. Én azt mondom: nem menekülhetünk örökké! Egyszer szembe kell fordulnunk az árral, és megküzdeni az igazunkért, de legfőképpen:

a méltóságunkért!