Talán az egyik legcsodálatosabb a szerelem. Amikor megeszlek és felfallak, reggelire, ebédre és vacsorára, de az uzsit és a tízórait se szívesen hagynám ki. Puha kalácsra kenlek, tejben-vajban fürösztelek, csokimázzal kenlek és ezek után minden kis hajlatodban nagyutazást teszek. Ám sokszor csalatkozom. Sokszor nem te vagy a galambom. Elszáll a sok madár, itt hagy nagy magányomban, s ha velem is vagy néha, olyan színtelen-szagtalan.

Egyszer azt mondta nekem valaki, ha boldog kapcsolatot szeretnék, hagyjam abba a keresést. Azt mondta, ha üresnek érzem az ágyamat, teremtsek bele valakit, de ne keressek! Azt is mondta, ha nem teng túl bennem az öröm, a vágy az adhatnékra, a sok megosztandó élmény és gondolat, inkább ne várjak senkire, mert csak szegényebb lesz tőle az életem. Ezt sokáig nem értettem, felfoghatatlannak tartottam. Aztán egy szép napon...

Éreztem magamban annyi gazdagságot, amennyit már nem bírtam el egyedül. Éreztem annyi örömöt, hogy kilötyögött a vedremből. Úgy gondoltam jó lenne adni belőle valakinek, ha már ennyi van, ne menjen kárba. S akkor rájöttem, hogy a kapcsolatokat teremteni kell, nem keresni. Hogy a kapcsolatokban adni kell, nem elvenni. Hiszen csak azt kapod vissza, amit magad is beleviszel, amit megosztasz, az adja az örömöd. Ha feltételeket állítasz kedvesed felé és várod kívánságaid beteljesülését, hiába vársz, egy idő után csak üres vödröket kapsz. Senki sem szereti a feltételekhez kötött életet. Senki sem szereti az üres embereket.

Az ember akkor boldog, ha adhat. Azért, mert ha ad, teremt. És teremteni jó, mert értékessé, naggyá és gazdaggá tesz. Az ember akkor boldogtalan, ha elvár. Azért, mert ha elvár, akkor elvesz. És elvenni rossz, mert értéktelenné, kicsivé és szegényessé tesz. Ha elvárod a szerelmet, azzal soha nem leszel képes a szerelemre. Ha ellenben magad vagy a szerelem, ha magad adod a szerelmet, még ha tán kiszemelted nem is viszonozza, azért csak figyeld meg: ettől függetlenül milyen nagyszerű dolog szerelmesnek lenni.

Nem várok el semmit, mert ami nincs meg bennem, azt mástól sem kaphatom meg. Csak az igazán az enyém, ami bennem is megvan, és csak a hasonló képes a hasonlót vonzani.

Nem várok el semmit. Feltételek nélkül várom társamat. Puttonyom tömve jókívánsággal, örömmel és vidám történettel. Ülj ide mellém, hallgasd ha van hozzá kedved, s én örömmel meghallgatom a te meséidet. Aztán leszünk, csak-csak kialakul; megyünk együtt, véges-végtelenül. Míg van mit adnom, addig tart az utunk, adja Isten hogy soha, soha semmit ne várjak el Tőled viszonzásul.

sub