Ha nem figyelnek Rád, mit teszel? Próbálsz kiáltani, mutogatod magad, húsvásárra viszed a gyönyörű testedet. Ha nem figyelnek Rád, mit teszel? Belekötsz valakinek az életébe, gyomron vágod, bőre színét kifogásolod, hazug ideológiát gyártasz hazug tetteid alátámasztására. Háborút indítasz. Elnémítod az embereket, elnémítod a szivedet. Látásodat beszűkíted, agyadat csakis a stratégiának szenteled. Brilliáns elméd taktikázni kezd, hogyan tudná elvenni másoktól azt, ami után régóta fáj már a szived. Elködösít az indulatod, az erőd elnyomja az eszedet, és ami korábban világos volt, hirtelen egyszerre sötét lesz.
Érzed, hogy növekedik ellenségeid száma. Hiába a hősies küzdelem, hiába megannyi fegyver, megannyi befolyás, megannyi taktika - végül mindannyian ellened fordulnak. Nem te vívod a háborút - a háború vív téged. És a végén megöli benned az embert. A tisztességet. A kegyelmet. Lényed legfényesebb, legszilárdabb fegyverét: a szeretet képességét.
A figyelem. Ez a kulcsszó. Valamennyi háború a figyelemért folyik. A kinyilvánításért. A megélésért. A kiemelkedésért. Valamennyi háború egy felkiáltójel: Itt vagyok! Élek! Lélegzek! Figyeljetek rám! Hallgassatok meg!
Összefirkálod a falakat? Meglopod embertársaidat? Tankkal rombolod le mások házait? Kizsákmányolod a munkásaidat? Főnökként játszod a hatalmasat? Akkor háborút vívsz - önmagaddal. Az erőszakosokat senki se szereti, mert senki se szeret erőszakos lenni. Éppen azért, mert az erőszak által kivívott figyelem épp' csak egy röpke pillanat, tűnékeny, fakó sugár. Utána marad a hiány, az utálat, az üresség. A győzelem hamar elszáll, a figyelem, a rövid időre elnyert dicsőség pedig hamar bemocskolódik, és ellenségeket szerez.
Pedig olyan egyszerű. Figyelj oda másokra. Figyelj az emberekre. Ha figyelmet szeretnél, ismerd meg a Figyelmet! Hiszen hogyan ismernéd fel a Figyelmet, ha magad sem tudod, eszik-e vagy isszák. Hogyan lennél képes felfogni a Figyelem nagyságát, ha magad sem adod, ha magad sem osztod ezt a csodát az emberek között? Hogyan lennél képes Figyelmet kapni, ha magad sosem adtál?
Menj. Hagyd a szerepeket. Az idegen indíttatásaidat. Mások idegen tanácsait. Felejtsd el ezt az írást is. Mindent. Csak figyelj oda másokra. Figyeld mások vágyait. Alkalomadtán teljesítsd őket, ha úgy érzed megérdemlik. Amint megnyitod a szíved mások előtt, ők is nyitni fognak feléd.
Nincs is boldogabb dolog, mint őszíntén élni az életünket. Békében, vidáman, háborúk nélkül.
sub
