Esik az eső. Siratja az ég a kiszáradt földet, a sok elszalasztott lehetőséget, félrelépett életet. Mihez kezdjek, mihez értsek, minek feleljek, kihez forduljak, mit csináljak?
Mindenről született szabály, mindenki feltételeket és követeléseket harsog, meg kell felelni a szüleidnek, a rokonaidnak, a barátaidnak, a főnöködnek, a divatnak, de még a jóistennek is. A nagy rohanásban aztán éppen csak magadnak nem tudsz megfelelni, talán az a félreértés is megvan benned, hogy nem is kell. Boldogságodat a környezetednek való megfelelés jelenti. Így aztán követed az irányt - mások irányát. És éled az életedet - mások életét. Közben elfelejted valódi énedet, valódi személyiségedet. Kopnak a vágyaid, kopnak az egyéni ötleteid, a személyiséged, és a végén nem lesz más, csak egy szép nagy fogas, amire minden arrajáró rádobja a hacukáját. Félsz a csendtől, mert frusztrál. Egyik kapcsolatból a másikba ugrasz, nehogy egyedül maradj. Baráti körödben olyan dolgokat is megcsinálsz, amiket egyébként nem tennél meg, de nem szeretnél kiszakadni, nem szeretnél egyedül lenni. Feladod magad nap mint nap, óráról órára, mert nem vagy hajlandó a saját életedet élni. Az lenni, aki vagy, vagy aki szeretnél lenni. És hiába a sok megfelelés, a sok küzdelem, hiába vesznek körbe emberek, hiába van mindig szeretőd, titkon te is nagyon jól tudod, hogy egyedül vagy.
Hiszem, hogy minden egyes ember, a legaljától a legnemesebbig, rendelkezik valamivel, amiben ő a legjobb, amiben ő kell a társadalomnak, amiben pótolhatatlan. Ha a civilizációnk, ha apáink és anyáink, ha az iskola és a bölcs öregek azt kutatnák, azt keresnék, azt szólongatnák, ami bennünk van, amiért mi annak születtünk, amiért a mi nevünk Borzas Kata vagy Ecsedy Levente, akkor kevesebb magányos ember szaladgálna az utcán. De ha mindez elmaradt, ha nem kaptunk segítséget, ha csupán zsákként tömtek minket, és senki nem kérdezte meg: Te mit gondolsz erről?, akkor egyedül maradtunk. Nekünk kell kitalálni. Nekünk kell megtalálni.
De bizonyos szempontból talán ez az élet legizgalmasabb része. Kitalálni, hogy ha nem Brad Pitt utánzat vagy amerikai fekarapper, esetleg underground industrial dj vagy milanoi divatdiktátor, akkor mégis: mi? Kicsoda? Ha személyiségeket nem másolhatunk, ha mások útjait nem taposhatjuk, mégis, hol kezdjük el a miénket?
Van egy jó mondás: Ha rá akarsz lépni az útra, lépj rá. És rajta leszel. A többi már jön magától. Elég a szándék, a vágy, a felismerés. És ha egyszer ráléptél, többet nem fogsz letérni róla. Mert új színben látod majd a régi dolgokat; más muzsikát hallasz majd, mint eddig, és az egész világ megnyílik előtted. A sors a kezedre játsza azt, amit szeretnél, az utadat lekövezi, összehoz emberekkel, és néha csendes helyekre visz, ahol egyedül leszel. De csodák csodája - élvezni fogod.
Felismerni, eldönteni, rálépni, elindulni. A végén ott a gyönyör. Szebb, igazibb és tartósabb, mint akármelyik divatirányzat. Mert az a Te irányzatod lesz! Csakis a tied.
sub
