Kesernyés mosollyal merülünk az önsajnálat langyos posványába. Főszereplők szeretnénk lenni, azonban csak statisztarész marad. Háttérzenét álmodunk hozzá, táncot az esőben, maskarákat és széles mosolyt. De a fények nem rád fókuszálnak s a zenekar régen hazament.
-Lényegtelenek lennénk?-
Töröld le az elmosódott sminket, dobd sarokba csillogó báli ruhád. Nézz a szemébe mindennek mi eléd áll: sírj, üvölts, üss, és hagyd, hogy üssenek. Ne félj csalódni, sebeket szerezni, és végtelenül elkeseredettnek lenni. Légy büszke a forradásokra, mosolyogj a pofonokon. Állj elé mások falának, és könnyezve mutasd milyen butaság, amiben élnek.
Légy rá büszke, hogy megtanultál élni...
Sziasztok Gergő vagyok, és egy ideig maradok.
