Írok még egyszer arról, amit szinte már az unalomig ismételek, mégis kikívánkozik még egyszer, utoljára: a fogyasztás, a fogyasztói életmód zsákutcába vezet, és ennek mindannyian érezzük a bizonyítékait.
Fogjuk meg a dolgot az emberi természet oldaláról. Az ember alkotó lény. Gondolkodása, logikája, képzelete, tudása és a két keze kitűnően alkalmas arra, hogy teremtsen, akár az istenek! Mi több, az ember akkor érzi jól magát, hogyha teremthet. Ha képzelete szárnyalhat, ha a gondolatait megvalósíthatja, ha az önmagáról alkotott képeket a valóságban is megvalósíthatja, magyarán: ha lelke kívánságát anyagba öntheti. Erről szól a teremtés, az alkotás, ami lehet egy kerítés, egy váza, egy vers, egy számítógépes rendszer, egy mosógép megjavítása, egy szobor, egy épület, egy közösség, egy kert...bármi.
Boldogságunk titka az önszeretet, a siker, és a pozitív visszacsatolás. Ha teremtünk, ha építünk, ha fejlesztünk ez a három feltétel egyértelműen teljesül. A képzelet, a vágy szabadon szárnyalhat, a kéz szorgosan dolgozhat, a megvalósulás pedig örömmel, sikerrel és önbizalommal járhat! Amennyiben szükség van ránk. Amennyiben szükség van alkotó gondolatainkra, képzeletünkre, kétkezi munkánkra.
A szomorú igazság az, hogy nincs ránk szükség. A rendszer ugyanis, amiben élünk, a fogyasztáson, és nem a teremtésen alapszik. A teremtést átvette a termelés, a sikert és a pozitív visszacsatolást a fogyasztás. A kettő azonban ég és föld! A fogyasztás nem igényel gondolkodást, buzgó képzelgést, teremtő gondolatot. A fogyasztás az egy instant dolog. Fizetsz és megkapod a kész terméket; nem kell hozzá gondolkozni, nem kell hozzá fantáziálni, nem kell hozzá igénybe venni önmagunk teremtő képességeit, csak egyszerűen ki kell pengetni érte egy bizonyos összeget. Ez persze kényelmes lehet, egy minden megkapható és minden megvehető világban nincs semmi, amit ne tudnánk megszerezni vagy amit ne tudnánk kiélvezni. De! Egyvalamit elvesztünk, és ennek az egy dolognak a hiánya elég ahhoz, hogy ne működjön a fogyasztói társadalom: ez pedig az ember alapvetően teremtő természete. Erre ugyanis a mai korban nincs szükség.
Teremtő erőnek érzitek azt, amikor valaki a gyárban a műanyag hulladékot elválasztja a papírhulladéktól? Teremtő erőnek érzitek azt, aki kitalálja ezekbe a gyárakba a csavarokat? Teremtésnek érzitek a futószalagot, ami felgyorsítja a termelést és még inkább szükségtelenné teszi az embereket? Teremtésnek érzitek a műanyag könyveket, ami magától mondja fel a mesét a gyerekeknek? Teremtésnek érzitek a gyári húsdisznót, ami másfél év helyett 4 hónap alatt vágásra kerül? Hiszen minden ilyen szándék minket akar pótolni! Minden ilyen törekvés éppen attól foszt meg minket, ami egyben a legmagasabbra emel: a teremtés lehetőségétől! A kényelemért úgy látszik, nagy árat fizettünk...
Ebben a korban nincs szükség az ember teremtő erejére. Az építő erejére. A szines fantáziájára, a képzeletére, a logikájára, a jóakarására. Nincs szükség ránk, egyszeri emberekre, akik teremteni születtek a világra. Csak a pénzünkre van szükség, és cserébe megkapjuk az instant, készre gyártott boldogságot.
Azt mondom nektek, akik belefáradtatok a monoton zajba, a monoton életbe, az alkoholba, a drogba, a dohányba, az értelmetlen melóba, a buszmegállók rongálásába, a videojátékok előtti görnyedésbe, a szaron és tehénvéren nevelt marhahúsba, hogy nézzetek egy picit önmagatokba, és fedezzétek fel magatokban azt a szikrát, azt az erőt, amivel minden ember rendelkezik! Érezzétek magatokban azt az erőt, ami meglódítja a fantáziátokat, amitől a kezetekbe veszitek a szerszámokat, amitől kikapcsoljátok majd az instant világot, és magatok álltok az életetek élére! Figyeljetek erre az erőre, és meglátjátok, hogy amit ti teremtetek meg magatoknak, az ezerszer tartósabb lesz, mint a legtutibb duracell nyuszi, ezerszer értékesebb lesz, mint a legnagyobb márka, és ami a legfőbb: ezerszer jobban fogjátok élvezni, mint bármely készen kapott dolgot.
Ha átélitek valaminek a születését, a megalkotását, a megteremtését, akkor tiétek a boldogság, mert Életet adtok, és ennél nincs nagyobb misztérium a világon. Igaz, ez nehezebb út, ez körülményesebb, ez több buktatót ígér, de minél nehezebb a feladat, annál csodálatosabb az eredmény. Ne féljetek hát szembemenni a korral, merjétek másképp csinálni, merjetek teremteni! Hagyjátok a készvilágot. Az instant világot. Kiment a divatból. Legyetek büszkék arra, hogy emberek vagytok, és ne hagyjátok elveszni építő lelketeket ebben a kifakult, élettelen, semmitmondó világban.
Teremtésre fel :)
Suby
